Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

HinéU nincs igazat (Fáncsy Lajosnak.) Megvitatást 's felvilágosítást érdemel minden, bármilly parányiság is, mihelyt nagyobb dologgal van lényeges összeköttetésben : mert gyakran'egy rothadt szőlőszem is képes az egész gerezdet megrontani. Egyvalaki. Van a'magyar színi világnak egy sokoldalú factotuma, egy strategicus, de könnyen legyőzhető színpadi bajnoka, egy bőbeszédű, de keveset mondó ügyvéde , ki, részére az igazat mindenben, diadalmi gőggel követeli, ki leginkább saját ügyében élet-halálra disputál, 's képes volna meghalni, ha nem neki maratna fenn az utósó szó, sőt meglássátok, talán még halála után is vini fog ez' utótő elsőségért. Ki és mi ezen proteusi alak, nem kell moudanom ; hiszen sokkal jobban elfárasztá már a* közönséget, hogysem őt mindnyájan, színről színre ne ismernék, mind egykori, mind jelen állásáról, 's legkivált ama harcziatlan szelíd természetéről, melly szerint csak értelmi tehetsége' megtámadóját is, a' becstelenítés' fegyverével erőködik lábáról lerontani. — Én is jól ismerem őt; 's midőn martyrságról írt czikkemben, Fáncsy Lajos' nézeteit taglalám, emlékezve az ő leirt példás jellemére, nem félelemből — mert én is tudok úgy fogadni, a' mint nekem köszönnek — hanem irói méltányosságból óvakodtam, 's mint viz fölött egy szál oszlopon járó, vigyáztam, hogy F. urat valamikép' meg ne sértsem. 'S úgy lőn. Én értelmi szülötteit jónak látám megróni, de az apát legkevésbé sem bántottam meg. 'S megvallom, értesülvén F. ellenem intézett válaszának leendő közrejöveteléröl, szinte örültem, hogy az irodalmi harcz' mezején már*.valahára olly férfiúval fogok találkozni, ki szeraéíykedés, szenvedély nélkül, okkal és okosan beszél velem. Azonban mi történik ? — Kezembe veszem F.' dics és védiratát, 's im ok nélküli karaga' tűz- és szélpuskájából, olly nyilt és rejtett lövések, 's czélzások röpülnek felém, (de nem reám és belém}