Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
meUyeket értelmi és erkölcsi hanyagság nélkül senki, annál kevésbbé tűrhet egy harczias természetű , becsületes ember's hagyhat fetltelenül, sőt visszatorlani köteles* ' Mindenek előtt is, micsoda alakosság az F. ártól, azt állítani, hogy még jól ki sem Letértem legutóbbi (t. i. Radnay-Kuthyval vivott) ütközetem fáradalmait, 's ismét kiállók a' sikra. (Beh is nagy fáradságomba került, két egy kézzel tapogató, 's egy dudára ugró hirnöki vitéz' álarczát, egy rántással letépnem!) £' fáradalmat csak az lobbanthatja szememre, ki Schódelné' zászlója alatt, amaz ismert urakkal egyetért, színházi ügyünk' vitatóinak roszabb pártjához tartozik, 's Itadnay Tivador' egykori bőszült flosculusait még egyszer szívesen hintené reám. De erről majd alább. — És mi joggal mereszti F. úr azt állítani, hogy én, a* művészeket 's az ő művészietlen személyét (milly éles irónia!) az Athenaeum* tikján, átért ragadom meg, 's olly hatalmasan azért zaklatom, minthogy ott jelenleg más ellent nem találok l — Milly szenvedélyes, milly becstelenitő gyanúsítás I Ugy látszik, F. ur azt akarná elhitetni a' t. közön* seggel, hogy mi harczias természetű írók. egyebet nem is csinálunk, hanem Budapest* városának kapui alatt doronggal várjuk az ellenséget, 's ha szerencsére jőni talál, agyba főbe verjük; vagy hunt a' political világunkban is nagy szerepet játszó, fehér é» fekete kakasok, egymást — 's még a' körünkön kívülieket is — csak úgy ösztönileg és szünet nélkül vagdaljuk, fólpezderűlt taréj- és tollal bóbázzuk, mérgesen csipkedjük és vérezzük ; vagy mint az éles szemű hiúz rejtek-helyekről lessük el a' kövér prédát körmeink alá, 's ezt mi mindig, 's csupa természeti gyönyörből teszszük, hogy a' csigavérübb, szelídebb állatvilágot egészen magunk ellen zuditsuk. Oh uraim , ez már baromiság 's a' legnagyobb bűn' fogalmát is felülhaladná; azért hát, mindazt, ki — főleg idézetlenni — tollfegyverrel bátorkodik harczolui, mélyebb helyre kárhoztassátok. De akkor Fáncsy ur is velünk költözik le; ő sem szenvedhet kivételt, mert, mind a* mellett is, hogy olly gúnyosan említi harczias természetemet, F. maga az, ki az öt és magát eleinte meg nem nevezett Dobrosyval, a' hires Ludas Matyi mi-, att, 's e' közben Shakespeare' megsértett árnyával, igy forditó-társa Fekete Somával, a' nagy dijkövete-