Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

volna értetni. És illy értelemben, noha teljes meggyőződéssel ismerem is meg, hogy valódibb political, vagy vallási martyrok vannak, mint Öregebb magyar színészeinkről mondani lehetne ; de nagyobb literatúrai marlyrokat nem ismerek. Egyébiránt tudja-e V. I , bogy az a' martyrság' meghatározása igen kényes dolog, 's nagyszerűsége csak a' szenvedő keble' minőségéhez mérethetik; mert van ember, ki ártatlansága' érzetében, a* huszonötöt jaj nélkül kiállva, büszkén hagyja oda a' derest; mig a' másikat egy lealázó szó földönfutóvá teszi. — Minden ember' gyötrelme csak annyira nagy, mennyire ő maga érzi, és nem minőnek mások tartják. — A' mi a' dicső emlékezetű Kazinczy Ferenczet, — kinek martyrságáról , mellyet én igen jól ismerek, itt szólnom nem lehet—illeti, arra röviden anynyit mondok, hogyha én nemzeti vagy literatúrai mivelődésünk' átalános történetét irtain volna meg, neki abban hihetőleg V.' útmutatása nélkül is, fölszámithatlan érdemeihez illő helyet mutattam volna ki; de, én nem nyele-tudósainkról, hanem nyeleélesztöinkröl szólottam, 's valljon e' kettő egyet tesz-e? itélje meg az olvasó. Mi V. ur' ellenvetését — a' vándorszínészek' erényességére nézve—illeti; az a' legnagyobb méltatlankodás, mert abból, hogy V. ur tán némelly rosz erkölcsű vándorszínészt" ismert, épen olly kevéssé következik, hogy mind rosz erkölcsű volt; mint abból, mivel hogy a' magyar irók között néhány semmire való, alacsony találkozott, az : hogy minden magyar literátor, tudós, költő, 'stb. roszember — Az pedig, hogy színészeink 'a' többi közt legtöbbet beszélnek tándorszinészi dicsőségükről, szinte a' legméltatlanabb ráfogás. — Közelebbi időben színészeink közöl Egressy Gábor, Szigligeti, és én, szoktunk; ki körünkön tál, ki literatorrá, ki polemicussá elfajulni; a' két első a' vándorszínészeiről ugy tudom nem is igen szólott, csak magam voltam a' hallatlan vakmerő, tehát én vagyok-e azon színészünk .* — Szigligeti szerencsétlenségére szinészeti körén kivül a' drámai literatura' mezejére is be talált vágni, 's ugyan megjárta, mert a' professional us irómüvészek* iszonyú haragját idézte árva fejére, melly tán semmi-