Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

ket, kik geniejök' túl hevülő lángjait, kárinel

T lözés* tekintetéből, néha-néha tintával szokjuk lelocsolni, dologhoz nein értő, tudatlan, iskolakerülő , sót gyakran becstelen criticasíerekuek csúfol. Pedig, isten látja lelkünket, aránylag művészetünk' csekélységéhez, ' s művészeink' nagyravágyó követeléseihez ,

J alig tudunk szelídebb eriticát a' magyarnál, melly nagy részint sein liorsós', sem paprikas', sem eléggé sós, 's mégis annyira ki van híresztelve csípősségéről. Legyen a' nyilvánosság és jobbvélekenV orgánumainak bíráló ítélete —

f

' úgy mint illik — szigorú, *s ím egyetlen egy szobrászunk, haragában önmagát „m i - m ü v é s z e k n e k" (?) „Atkrides' fiának",'s tudná az ég minek nem nevezi, 's minket, kik műterv éhez szólani bátórkodánk, a' legalázóbb módon, t i gr i s e k> nek, skorpióknak 's tudálékos uraimé knak keresztel. Néhai primadonna énekesnőnk halála fölött búcsúztatót irat dalmesterlegényeivel, 's a* temetkezési ünnepre megjelent tisztes gyülekezetet úgy leszidja, mint ha ő adott volna nekünk kenyeret, 's mi azt bűneink miatt még nem érdemiének ; ő jeles cselekedeteit, mint török a' lova'farkát, egekig dicséri, mi több, üldözött martyinak kiáltja ki magát! — (O heh sok művész szeretné, ha igazgatói hatalom-gyakorlással, 's évenként 8000 p. forinttal üldöznék ! — üldözte . öt a' manó, — de mi soha nem! Nagy dicsőség is egy énekesnőt perseuuálnU mi nem üldöztük, hanem csak küldöztük őt — nyakunkróll *) — Festészeink' e*) Minapában valami erispin alá bujtatott operahős botrányos «le jellemző Eúcsunyilatkozatot -. . irt Schódelné' nevében, és e' boszúsan kitörő fl-