Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
évikével sziiiíe találkozánk már a' polémia' meze jéű. — Tánczmüvészeinlc még nent lejtettek közénk , — mert nincsenek ; — hangászaink sem hallaták még magokat a' tollcsata' vastag brúgóján, — mert ök sincsenek ; J művészien!) czigány-muzsikusaink ííem iijdnak írni, különben már bizonyosan- tollcsafára keltek volna). — Azonban színészeink' nevét egyenként és seregestül, legtöbbször látjuk journalisíicánk' színpadán. Ők egymásért in solidum jót állanak, egymást védegeíik, 's néha meg-megbnklalják; 's magán érdekeik* föltálalását, gyakran a' közügyek' bonczolgátasával is megczukrozatak. Beszélnek ök mindenről, mit másutt az igazgatóság vagya' ciiüca szokott előadni; de legtöbbet szólóak vándorszínész id icsöségökröl és martyr s á gu kró 1. Én is e' két utóbbi pontról akarok szólani, de az érdeklellek' állításaival egészen ellenkezőleg; inert ha a' művész és martyr szók' komoly jelentőségét mindenféle apró csecse-becsére elhasználjuk, úgy nem tudom mi marad a' nagyobb szellemeknek, kik ama' nevezetek koszoruját valóban és tréfán kívül is megérdeinnale, e' primadonnái régnyekkentés minket i»ea mulattatott. Bizony furcsa egy időszakban élünk! -A' balálra kárhoztatott énekesnő, mint Roraeobaa Julia, felugrik koporsójából, és siralom-hangjával a' már több ízben megbántott közönséget újra 's még erősebben sérti; 's ö, ki ' minket'(és •* drámai színészeket) rosz szellemként üldöze de azért martyrrá nem tett, ő, kinek még han»csengése is a' csábító ércí" pengéséhez hason Ht : 6 meri fölötte álló biráit sértett érdek 'i önzés Vezette üldözőinek, boszúvágyó 's általa már rég gyűlölt, de megvetett (!) elleneinek nevezni. És tudjátok-e, hogy ő nagysága, nekünk bin' fiainak , még megbocsátani is kegyes volt í — óh — óh — óh ! — V.
