Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

évikével sziiiíe találkozánk már a' polémia' me­ze jéű. — Tánczmüvészeinlc még nent lejtettek közénk , — mert nincsenek ; — hangászaink sem hallaták még magokat a' tollcsata' vastag brúgóján, — mert ök sincsenek ; J művészien!) czigány-muzsikusaink ííem iijdnak írni, külön­ben már bizonyosan- tollcsafára keltek volna). — Azonban színészeink' nevét egyenként és se­regestül, legtöbbször látjuk journalisíicánk' szín­padán. Ők egymásért in solidum jót állanak, egymást védegeíik, 's néha meg-megbnklalják; 's magán érdekeik* föltálalását, gyakran a' köz­ügyek' bonczolgátasával is megczukrozatak. Be­szélnek ök mindenről, mit másutt az igazgató­ság vagya' ciiüca szokott előadni; de legtöb­bet szólóak vándorszínész id icsöségök­röl és martyr s á gu kró 1. Én is e' két utóbbi pontról akarok szólani, de az érdeklellek' állításaival egészen ellenke­zőleg; inert ha a' művész és martyr szók' komoly jelentőségét mindenféle apró csecse-be­csére elhasználjuk, úgy nem tudom mi marad a' nagyobb szellemeknek, kik ama' nevezetek koszoruját valóban és tréfán kívül is megérdein­nale, e' primadonnái régnyekkentés minket i»ea mulattatott. Bizony furcsa egy időszakban élünk! -A' balálra kárhoztatott énekesnő, mint Roraeobaa Julia, felugrik koporsójából, és siralom-hangjá­val a' már több ízben megbántott közönséget újra 's még erősebben sérti; 's ö, ki ' minket'(és •* drámai színészeket) rosz szellemként üldöze de azért martyrrá nem tett, ő, kinek még han»csen­gése is a' csábító ércí" pengéséhez hason Ht : 6 meri fölötte álló biráit sértett érdek 'i önzés Ve­zette üldözőinek, boszúvágyó 's általa már rég gyűlölt, de megvetett (!) elleneinek nevezni. És tudjátok-e, hogy ő nagysága, nekünk bin' fiai­nak , még megbocsátani is kegyes volt í — óh — óh — óh ! — V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom