Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

lehet. Már .pedig közönség nélkül színházat nagy költséggel tartani, naponként nyitni ét bezárni, színészeket igazgatni, fizetni és játszatni, — valódi nevetség, rettentő salyra, sőt nálunk, mivel az intézet országos, nemzetünk* compromitlálásával történő bohókás komédia. Szinház közönség-1 Injával, — levegőben függő rothadt halotti test lélek nélkül, mellynek szomorú képét csak az éhező varjak' károgása (a* mi nálunk az opera) eleveníti föl némileg. Ha nekem közönség nélküli színházat kellene igazgatnom , vagy ha én szinész volnék, *s joggal igényelhetném a' művészi koszorút, 's mind e* mellett is üres falaknak kellene játszanom; — megütne a' guta bánatomban, 's még a' más világon sem akarnám hallani csak hírét is egykori vezérkedésem vagy mùvészkedésemnek, melly közönség nélkül rosszabb mint a' hal' élete szárazon. Ezért is nem lehet csodálni, hogy jobb sziénszeink annyira szeretnek vendégszerepeket adni a' vidéken, mellynek kisebb színházaiban 4 — 500 nagy közönség, de Budapesten nem az ám. — Jobb drámaíróink' sorsa is szánandó a' mí népetlen színházunkban, a' szinbiráló sem tesz nálunk okosat, ha színészeink' egyes elő-