Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

szine előtt, annyi hazugságot elmondani, — nem egyéb tulszigoru ó-görög férfiasságnál és becsületességnél.— A' római nép közt, melly majd mindig szolgai utánzója volt a' görögnek, nagyrészint szinte a' vallásosság tartá fen a', még akkor, kivált külsőleg, igen hiányos szinmüréfizetet, mert voltak esetek, hogy midőn a' héthalmon épült városban dögvész uralkodék, szinmüvészetök' gyakorlatát vevék elő és használák az istenek' haragjának eltávolítása végett; 's e' szerint Róma' egyik legnagyobb férfia, az ékes beszédű Cicero , hihetőleg nem nagy hatást tön népére, midőn a' görögök' két legnagyobb drámaíróját Sophoklest és Aeskhylost azzal vádolá, hogy ezen költők, Herkules és Prometheos' szenvedéseinek kitüntetése álta. roszat eszközlének, siráukozóvá tevén a' legerősebb férfiakat, 's ellágyitván a' kedélyeket; 's azért, hogy Tibér alatt a' nagy méltóságú senatoroknak szinházba járni tiltva volt, tudjuk, hogy a' római nép legkedvesebb mulatóhelyét talalá színházaiban, noha ezek magasabb vallásos, nemzeti miivészi és erkölcsi irány' tekintetében, koránsem versenyezhettek a' görögökéivel.