Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

Különben, — mellőzve a' színművészet helyett harczjáték-, búcsújárás- és képírásban gyönyörködő középkoriakat — nem lehetne csodálni, ha a' mostaniaknál sokkal dúsabb, elevenebb cselekvényü, és a'mieinknél szebb, nemesebb, szellemi és érzéki gyönyörökkel biró görögök és rómaiak, kisebb figyelemre méltatták volna a' színészetet , inert hiszen tömérdek alakban, helyek's ünnepeken feltűnő művészeteik, 'a átaljában nyilvános népinulatságaik, a' legdicsőbb élvezetet adák. Azonban a' mi uj, de épen nem ifjú éietü korunk' városi emberei ; — ha csak a' táncztewneket, casiuokat, kávéházakat nem veszszük kivételül — úgyszólván semmiféle lélek- és szívderítő 's képező közmulatságban nem részesülhetvén , a' napi unalmak és fáradalmak után, részint szellemi, részint érzéki vacsorául használják a' színészetet. De mi már most — ellenkezőleg a' görögökkel — csak kevesen látunk isteneket őrködni a* színpad fölött, 's ha nem is magok, legalább a' művészet' képében megjelenni azon valódi inűérzelem, és saját nemzeti életünk' visszatükrözésének 1st vágya, csak a' kisebb részt vezeti .színhazainkba. Különö-