Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

Jflagy. színészet? daguerréotgpei. Vachot Imrétől. Előzmény. A' minden, holt és élő nemzet köz legépebb lelkű és testű ó-görög , az ismer emberiség- világkorok' ezen legszebb tavaszi iíjuságu nemzete, különösen a' számunkra még most is eredeti példány- és kutforrásul szolgáló athenùï műveltség' választott népe, a' szavaló és mimikai színmű vészetet, mint vallásos drámai költészetének nagyszerű kísérőjét, mint szabad gondolkozásra, szép érzelmekre, nemes erkölcsök 's nagy tettekre buzdító valódi népnevelő művészetet, csak olly tiszteletben tartá, csak olly nagyra becsülő mint bármelly megszentelt, megistenített közérdekét. \S e' tekintetben a' szilajabb Spártai melly Lykurg' vastörvényeinek szelleméhez szorosan ragaszkodva, a' nép' erkölcseire, polgári és házi erényeire veszélyes befolyást tulajdonított a' művészeteknek , — csak tulzási kivételül lehet tekinteni ; valamint a' bölcs Solonnak ama' jól ismert jellemvonása is, — miszerint ő Thespisnek szemére lobbanta, hogy nem szegyei szomorujátéka által, olly sok ember'