Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

neje hirtelen felkapja azt, 's férjének adja át, cz Cassiúnak, 's így jut Olhello a' csalékony, de legerősebbnek tetsző bizonyítvány* birtokába. Azonban e' kendőveli bonyolítást szinte fölöslegessé teszi azon Jago és Cassio közt folyó párbeszéd, -mellyen az utóbbi amannak fortélyos fogása állal, megvetett kéjbölgyéról olly dolgokat beszél, miket a' rejtezve hallgatózó Olhello' eltévedt képzelete és szenvedélye egyedül hitszegő nejére alkalmaztathat. — Miután az ekként tőrbe esett férj, bűntelen hitvese' hütlenségi vétkéről tökéletesen meg van győződve, szerelemféltése, haragos indulata," boszúja a' legmagasabb, legiszonyatosabb fokra hág, leginkább azért, mert Olhello egy, legforróbban szeretett, *s legerényesebh, legtisztábbnak tartott nő által hiszi magát megcsalatva', *s mint jó férj, mint előkelő rangú, 's jeles tetteiért tiszteletben tartolt hadvezér, és mint ember egyaránt megalacsonyílva erezi magát, különösen mint a' fehérek' ellenében egyedül álló szerecsen, áltató balkörülményei közt annál mélyebben erezi fekete fajának amazok általi megveltetését, meggyaláztatását, 's innét is