Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

magyarázható azon rendkívüli, romboló düh, melly feldúlt kedélyvilágában szülőföldjének leghevesebb, legnyommasztóbb egálját látszik diadalmi kitöréssel Yisszavarázslani. A' rútul megcsalatott Othello, ezen eleinte olly derék, olly nemes és nagy, 's később egész tigrissé vált férfinak,,*a (reá nézve ártatlan nejének szenvedése és bukása, mert Desdemona atyja' ellenében hibás) egyaránt a'lcgnagyobb mér­tékben gerjesztheti fel bennüuk a' félelem, és szánatos részvét" mélyen megindító érzetét, meghatólag ismerteti meg velünk emberi gyar­lóságunk'* egyik legtitkosabb oldalát, megked­velteti az erényt, *s megutáltatja a" bűnt. — Lényeges (organicus) bibát alig lehetne Sha­kespeare* ezen remekművében találni "'s mind­össze is a* külső szerkezet, a' sceneria, *• kü­lönösen ez ntósó felvonás* kelletinél bővebb eláradása ellen tehetnénk kifogást. Othello' alapeszméjét, *s főleg a' kendöyeli véletlen esel* példáját, számtalan ujabb drámairók erő­ködtek már utánozni, de nagy részint tévedt irányban "s legvisszásabb felfogással, és az ö gyönge színműveik , a' nagyszerűen zajló ten­ger mellett, apró, nyom nélküli vizbukorékok gyanánt tünedeznek el. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom