Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

Kább sriiyedező drámai irodalomnak, Bör* nevel még sok ideig kiálthatjuk ezt : ,Q Shakespeare, Melpomene' legidősebb fia, gazdag, gyermektelen férfin, mért engeded utánad született testvéridet olly igen sinlődni? A' koldusokat meggazdagítád, a' bolondokat észszel ruháztad fol, a*kirá-> iyokat nagy óbbakká, még a' szerelmet is boldogabbá tevéd, — és anyád' gyermekei — éhelhalnak. Ó nyisd föl kebledet!' — Shakespeare' Learjét, a' nagy költő' egyik legbuzgóhb tisztelője, sőt művészi dicsőitője, Egressy Gábor hozá legelőször színpadunkra. E' tetteért legyen áldott az ő heve! — Ma ugyan Bartha játszék a* czimszerepben ; de legyen szabad ez' alkalommal Anschüte- és Egressyről többet szólanom mint felőle. — Nincs, szerep, mellyben tragikai szinész jobban kitüntethetné magát, mint Lear' ábrázolásában, 's azért kívántam annyira egyik leghíresebbelőadóját, Auschntzöt látni a' bécsi udv.; várszínház' padán^*S mennyire örültem f midőn várakozásomban nem csalatkozva, Shakespeare' legóriásibb alak,át, a' legfönségesebb színművészeti ké-