Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

pezés által látám fölelevenítve abholt be'űk' koporsójából. Anschütz a' nagy színész, behatván a' nagy költő' remekművének legmélyebb rejtekeibe.,' a' Való és szép' törvényeinek sértetlen megtartásával, mondhatlan hűséggel tudja visszaadni Lear' jellemét, szenvedd sorsának minden .árnyéklatát, 's főkép a' zajosabb szenyedélyek, fájdalmas érzelmek'.kifejezésében, rendkívüli jelentős , ás erőteljes játéka által , olly húrokat érint kebleink' redői közt, mellyek netalán örökre rejtezve maradnának, vagy legritkábban rezzennek meg belsőnkben. — Anschütz áíaljában annyi tiagikai erőt fejt ki e" nagy feladatú szerepben , 's Lear' szenvedését olly eleveneu, olly bensőséggel tünteti ki, hogy rendkívül meghatott nézője méltán támaszhat magában illy kérdést: vájjon mikép birja meg az általa bizonyosan nagy mértékben érzett — lelki fájdalmak és kínok' súlyos terhét, 's hosszú végtelen sorát! — Sajnálni lehet, hogy Shakespeare az ő Learjét olly művésztől nem látá meg testesítve mint Anschütz, ezt Játva^ bizonya-