Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

sabb hangon: a' mennyi jellem, annyiféle nyelv és beszédmód. Ujabb drámáinkban a' geniaiis drámai nyelv ritka mint a' Jeher holló, 's fölötte egyhangú — vagy csupa czifra virág, vagy iszonyú prózai pusztaság. Tudjuk milly közönségesen csevegnek az uj frauczia szomorújátékokban ; az egyetlen Hugo Victor ad embereinek nyelvére kissé magasabb művészi színezetet, de nála is mind egyhangon, mind egy nyelven beszélnek (király és koldus, öreg és ifjú költői képekkel, rövid, csattanós -pon-. tokban) — igen, mert jellemei közi mues nagy különbség, — \s ataljában a' franczia színmüvekben inkább tűnik ki az iró, mini az általa kiállítóit drámai személyek' egyénisége. De nehogy egyoldalúnak látassam, feníanom magamnak a' frauczia drámák' jó ós rosz oldalait máskor öuállásu czikkbeu fejtegetni. Egyébiránt az egész mostani drámairodalom fölött méltán sóhajthatunk igy: ,We$hoH Shakespeare, a' költők' királya, 's oda a' drámai igazság! — Es ha csak a' költészet' magasabb nemtője ujabb, jobb fordulatot nem ad »' minőin-.