Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

A zöld szin a remény, és a természet színe. Reményt talán azért jelent, mert a legtöbb éretlen növény zöld,már pedig a remény is éretlen, élnem ért dolog, vagy állapot. A.tavasz zöld öltönyben tűnik fel; az ifjúság pedig leginkább a remény kora ; de nemcsak az ifjúság, hanem minden korbeli ember számtalan reményt táplál agyában és szivében, mellyeknek legnagyobb részét soha el nem éri, mellyek Őt mosolyogva, kecsegtetve csábítják, újra meg újra ingerlik, s elvégre rútul kijátszák, jégre viszik. — A remény ollyan, mint a magas hegyi erdő, melly a meszsze távolból a legbizonyosabb kéknek látszik, s ha megközelíted , ha eléred — észreveszed a csalódást, a kókszin eltűnik, 8 előtted áll a zöld erdő. — De azért, valamint a zöld szin jót tesz a szemnek, úgy a legtöbb remény is jót tesz a szívnek, gyakran — habár süker nélküli is — de vigasztalja, enyhíti, tettekre buzdítja azt. A zöld szin mintegy átalános ruhája lévén a földnek, a tengernek, sőt az egész élő természetnek, — jelentősen bélyegzi a természetességet. És ezen óseredeti szép szin leginkább onnét van most kiszorítva, hol az emberiség legműveltebbnek tartatik, és valóban "a ferde álmüveltség mesterkélt (üvegházában most már alig találhatjuk fel a természet virító zöldjét, de ahelyett a nagy világi közromlottság, az életuntság, nyomor és boldogtalanság halványsárga sziueivel kell majd mindenütt találkoznunk , s leginkább a keserű zöld epének kiáradása ömlik el ezen beteges világ fölszinéiu A veres szin a vérengző harczviszálkodás, bosznállás szine ! Borzasztó állati szín ! melly még is inkább uralkodik az emberek, mint az állatok közt. A s á r g a s z i.n az irigység, féltékenység és betegség szine. — Ártalmas rosz szin, de hiába, nagyon emberi ; kivált a sárga aranyszin, leginkább ez fogja meg az ember kezét ,.ezen aranyszin leginkább az önzés szine, melly