Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
egyéb czélja nemfehe-e.lt pénzkeresetnél. Merl vegye csak föl olvasóm hid u g vérre!, nem a' legvisszásabb dolog - é*. a 1 zenével k i s é r t éneket, a' js z i m ü v é s z e t' V így a' valódi élet' beszéd -'s Ami mik a általi visszaadásának sajátos körébe erőszakosan bele vonni! Valóban ha a' színművészet 1 kiváiialiuak és czéljának csak ábéczéjét is ösmcrjük a' kivált egészen énekelve előadó'. I drama, vagy mint rtevezik opera 1 látásakor, lehetlen az emberek' dőresége fölött rendkívüli hahotárauem fakadnunk, 's magunkba térve, illy kérdésekel nem támasztanunk : vájjon őrült vagy ember-e' az a' két lény, ki amott a'színpadon, hol a' művészet's természet józan törvényei szerint csak beszélgetni volna szabad, egymással még a 1 legkomolyabb tárgyról is énekszóban értekezik 's erőltetett daliása, elnyeléssel fényege• tő szájtólongásai mellett, úgy hányja veti imgát, mintha még lábuja' tyúkszeméből is trillakönnyeket akarna liangfo: lyamába vegyi lui j a' lelik' legnagyobb szenvedélyeit és in1 du'atit valamint a' legcsekélyebb gondolatot is énekelve nyögi-el: énekelve ordít boszút, dalolva átkozza hűtlen madonnáját, reszkető hangon dúdolja-el, hogy ismét' á' hideg leli,-inasának énekszóval parancsolja, hogy hozza-be' csizmáját, 's ha nem teszi, danolva szidja - le, 'a elvégre is mint a' hattyú, énekelve, dalhörögve hal-meg. 'S ha ínég is jól lehelne érteni a' zeneszerző, texlusíró, *s éneklő'' akaratát, de a' zajos jellemnélküli hangchaoszbúl, mit tudok én egyebet, hauemhogy az éneklő jó vagy rosz ked-' vében vau. Mert egy csupa géniekből nem álló közönségtől, mint kívánhatni azt jó lélekismerettel, hogy a' zene 's ének' technikáját, szellemét, az előadók" 1 egyszerre százfélékép mozgó mimikáját: a' zene- 's éneklő kar, az'operatextus, a' diszitvények, öltözetek, a' cziczomált nőfiilmilék, a* tricotok' sokféle utoni együtt ha'ását, gondolkozva 's osztatlan figyelemmel kísérje. Ezérr, ha operába mégy, bálIran honn hagyhatod minden lelki tehetségedet, csak füledet és szemedet, vagy tu ez nincs, szemüvegedet vidd magaddal. • - *- '
