Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
Egy l>-*r őszinte szó nemzeti színházunk ügyében. Mint tudva van olvasóim elölt, én már gyakran felszólaltam nemz. színházunk ügyében, részint azért, mert nemzeti, országos tárgy léven az, mindnyájunkat közösen érdekel ; részint eiért, mert, bár még eddig* a sok prózai foglalkozás miatt, nem igen volt időm reá, — legfőbb szenvedélyem a drámaírás ; s miután e színpadon 4 müvem már meglehetős sükerrel adatolt,— mire ugyan éppen nem vagyok büszke, mivel még ezeknél sokkal jobbakat akarok irni — : némi szellemi, és bizony anyagi viszony is van köztem és a nemz. szinház közt, s igy kettős az érdek, melly engem e dologban erélyesen felszólalni Ösztönöz, kivált ekkor, midőn azt, akár belől, akár kívülről, veszélyes kórban látom sinleni. A nemz. színházról kimondott alapelveim melleit, most is híven, következetesen állok. Most is azt állítom én, hogy a Grazsalkovics-féle magtár mögölli szinház-helyett, a dunaparton.ujat, diszesebbet kellene építeni; hogy az igazgatóság dologhozértő, erélyes, és önállásu legyen*, a szinészek, a mennyire csak lehet, szabadhassanak föl az igazgatás müvészetőlö terheitől, — opera és drama, mint két hüvelyben még nem férő kard, választassék el egymástól; hogy a nemzet évenkiut legalább is 8U.O0O pengő forintot adjon ez országos színházára , ha a nemzeti nyelvet mindinkább terjeszteni, a művészélet lehetőleg emelni, s egyszersmind az annyira szükséges színészi iskolát is megakarja alapítani. Most már majd nem egy éve annak, bogy Fáncsy és Szigligeti által fölingerelve, „Ostromló kérdéseimében , kénytelen valék olly