Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

ve játszotta. Művészünket emellett a szerep világnézeti tartalma is vonzhattat a társadalmi megbecsülésért harcoló, arra szinte a hisztériáig érzékeny lángész törekvése. A darab egyik leghatásosabb jelenetében Sean a belé szerelmes és arisztokrata kérője elől hozzá menekülő polgárlányt, Damby Annát le akarja beszélni arról, hogy a sok buktatót rejtő szinésznői pályát válassza. A nagy ritmusváltásokat igénylő monológ tetőpontján Kean ráförmed a lányra: "Vagy tán szerelmét fogja a miss eladni?" A szerep birtokbavételének korai szakaszában Egressy a mondatnak csak szó szerinti jelentését érzékeltette, kiszakitva azt a helyzet és a jellem egészéből: "igen komolyan és tiszteletteli tartózkodással, földre sütött szemekkel intézte a misshez. /.../ gyengéden ugyan, de jó akaratának egész komolyságával akarja a missnek tudtára adni, mi veszélyek fenyegetik a színészi pályán." Az 1841. jan. 2-i előadáson Egressy uj megoldással kísérletezett, a leány rajongására válaszul az érvelés "fagyos közönyösséggel beszéltetett." A harmadik esetben, az 1843. jan. 21-i előadáson Egressy megjátszotta a mondatot, mégpedig Kean jelleméből és a helyzetből következöeni "olly édelgő hangon és egészen a misshez simulva mondta, mintha ki akarná hizelegni a missből ebbeli szándékát, és bizonyos lévén benne, ő akarna lenni ezen szerelem megvásárlója." Egressy más szinjátéktípusokban játszott szerepeit is átértékelte, továbbfejlesztette. Ekkor vált tökéletessé - Vörösmarty szerint - a Kétalaku kettős főszerepe és - Bajza elismerő szavait is kiváltva - Krumm Illés. A "praecisio" korábban értelmezett fogalma szerint törekedett a jellem egyénitésére, a szinjátéktipus sajátosságainak érvényesítésére. Bajza ismétlődő kifogása az volt, hogy megnőtt a nem szöveget kisérő gesztusok száma és jelentősége, valamint elmaradt a mozgások képzőművészeti értelemben vett kerekdedsége. /Bajza ezeket a követelményeket még 1836-ban foglalta össze tételesen a Kritikai Lapokban, mint azt bevezetőben emiitettük, azóta nézetei jottányit sem változtak./ Változott viszont Egressy Hamlet-szerepfelfogása. 1839-ben, a szereptanulmányban