Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

és az alakításban még döntő szerepet játszott a német Ítészek /Tieck, Gans, Deinhardtstein/ véleménye és Löwe alakításának hatása. Az 1841. jan. 16-i előadásról iró

r Vörösmarty - aki ebből az alkalomból remek eszmefuttatást közölt a drámáról megértőbbnek bizonyult, mint kritikustársa. Elismerte Egressy előrehaladását a címszerepben, s szavai ugyanazokat a változásokat rögzítették, amelyekre Bajza élesebben reagált: "Azon nemes bosszankodás, melly belőle kitör, Egressynél gyakran egy tehetetlen mérgelődőnek hangjába csap át, mit különösen kikerültetni óhajtanánk az anyávali jelenetben. Elmélkedéseiben sokszor több fájdalom van, mint színlett tébolyodottnak, ál szerepét játszónak mutatni szabad. De az átmenetelek is egyik hangulatból a másikba, az ál szerepből a való-, ba s viszont,még nagyobb kiszámításra s átgondolásra várnak." /Vörösmarty kritikáit a továbbiakban müveinek kritikai kiadásából közöljük, amelyet Solt Andor jegyzetelt: Vörösmarty Mi hály összes müvei 14. Bp. 1969./ A Regélő Pesti Divatlap szemléző

je az 1842. máj. 13-i Hamlet-előadásról irva.uj mozzanatokkal gazdagodott szerepfelfogást rögzített. Vörösmarty véleménye nyomán Egressy nem fogadta el többé a német Ítészek zömének felfogását Ham il et és Ophelia kapcsolatáról, hogy -*i. a herceg a lányt és apját egyaránt megveti, hanem ugy vélte, hogy éppen az őszinte szerelem lett búskomor s ágának egyik forrása. Rögzített apró játékai ugyancsak a fejlődést mutatják: "...ő a fuvolát nem veti el magától haragosan, mint Löwe teszi, hanem /-.-../ mint melancholikus tenni szokja, egész nyugalommal tevé le; ő nem játszott ruhája szélével, mivel Lowe szórakozottságot szokott s törekszik ábrázolni." Vagy: "...milly jellemzőleg cselekszik Egressy, midőn az alkalmatlankodó, titkát kitudni akaró Poloniust a színpadról mintegy kitol.ia

." /Regélő Pesti Divatlap 1842. máj. 22./ Ugy tűnik, Egressy akkori, kötetünkben közölt 1839-es tanulmányához viszonyítva megváltozott szerepfelfogásában elsősorban a depresszió lelkiállapotát igyekezett kifejezni, ideértve a mániákus indulatkitöréseket is. Erre vonatkozhatott Vörösmarty átmenetet hiányoló kritikája és a Regélő Pesti Divatlap re-