Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

viselnek nem legszebb nevüket, 's Ifry értékö­«e* 's ttéletöket Illyéseket soha sem veendek figyelembe, ök elv közönségemet ellenségeimmé nem változtatják, 's én ellenségimeí barátimmá ítéletnapig sem prédikálhatnám. Színész' pályája nyíltabb és átlátszóbb, mint akárkié; az o éle­tének alig van privát oHala, melly a' közönség előtt ismeretlen maradhatna Azért 0 beutazza az országul. beszámol magával és palya-sifárko­dáslval a' hazának úgy a' mint van, hogy min­den honfi saját szemeivel lássa, mi Igazság fe­löle hirlapilag, és ml hazudság; ekként a vá­dakra mindig tetldolgokkal fon- felelni Szeo-ed uctober 1.7. *J 18W. K mrr „ a Vé mmr. *l E* eailkelv aeatelly lapszerkesztői Htttrlentég. '• hit ki »aallaatalaasag miatt heaeti eaaylre. K *>'. Mftihangoli a* mxinésxek* év ti tin fhUittl zajokra. Atoiiùii! Brutus derék férfiú ! Shaittptart. Asu alaptalan hírek, mellyek kevés napák előtt a' nemzeti azluuát' tagjainak magas díjköveteléseikről a' főváros' utczáin szárnyaiának, alkalmul szolgáltak sémelly bazaflakuak, hogy kebleik' hitét 'a érzelmeit, nemcsak a' kérdéses tárgy', nemcsak az egyes tagok' tteuufye, hitnem az egész gyűlöletes színészet! osz­tály foldtt kioutsék; nérszerint a' 10— «I. számú Pesti hírlap' vezérezikke' '• a' 28-d. szárait atheaaenmi czikk' —Jf jetyü íróinak. Mindenek előtt megjegyezzük, hogy ezen arak, szerfolötti féltékenységükben a' színűgy és nemzetiség mellett, igen indulatos szónokok, 's innen magyaráz­hatók egyéb botlásaik. Ezért beszé lük a' harag' és sem a' nyugodt szemlélet' beszéde. Ezért az nem egyéb mint általánosságban íellengző mennydörgés, gya­korlati tapiitlata vagy felfogása nélkül a' tárgynak az élet«nlósághau, stb. Pedig megtanulnálak râla né­hány szerencsétlen irodalmi példáinkon , hogy írónak indulatba jvai nem jó, mert az indulatosság felül ke­reke lté» az észen, és józan eszméleten , az író' ön­személyébol mindi; valami gyarlóságot tálal a' közön­ség elé; a' szerencsésebb példákon pedig: bogy igaz­ságérzetnek természete a' nyugalom, melly nézlel, és aWggyöa; — ügyszeretete a' lelkesedés, melly magá­rai ragad ; de egyiké sem a' harag. Azonosa mi nyíltan megvalljuk, hogy egyesek haragjával vagy bal vélemény étel nem sokat törődünk, mert nekünk szinészi végzetünknél fogva a' türelem természetünkké vált, mind sorsunk , mind a' rritica. mind az előítéletek'' ellenéhen. De a' nagy közönség ' véleméuyével csakugyan gondolunk , melly elml mind a' festi hírlap, mint bizonyos political nevezetessé;, mind a' tudományos becsű Athenaeum jelentőséggel 's tekintetlel bírnak ; azon közönségével, melly Dumas szerint: „azt biszi, mi neki napimként mondatik, a' mi elülte dicsértetik vagy gyaláz tátik." Szói kérünk te­hát , mondván : hallgattassak ki a' másik fél is. Nincs okunk attól larlaui, hogy félreértetiink : emlékezni fog az el nem fogúit olrasó még adatokra. mik tanuailák, hogy bírunk még némi lelki erővel így és művészet' elvét anyagi érdekeinknek nem rendelni alá, hogy nem puszta élhetésí szükségből színészke­dünk; azért nyugodtan kimondhatjuk : hogy szinész és színigazgató . szerző lés előtt, mint kalmár és *evn állanak szemközt, '* ezen állapotban a' szinész, mint alkuvó fél, tökéletesen szabad és független. Rï.tol e­meljünk-e a' kalmárra, mivel portékája' árát, talán rutai látszólag, magasra szabja? A' szinész kér meny­nyit érdemelni hisz '• szükségesnek (art, az igazgató pedig ad, mennyit adnia feief, ragy méltányosnak tart, A' hiba nem azé leend, ki tatán érdeme fólöti sokat kért, hanem ki azon sokat mejfmét*. De a' neveztem két ezikk házasságról, nemzeti áldozatokról tart nekünk ninétttkntk, aoollyan tábla­bírói jellemű leezkékel, melly a' többek közt illy gyön­géd nevekkel tiszíel meg bennünket, az X. et com­pagnie' korából: hiúk, pttarok, finyiixúk, tetktltllt­„*. k<j.l,m t ii,,ik, lUkményUk, Sk,tt~k°k, Aniki Jucii stb - miért nem mar egy úttal: „buszait etr";, -anlacns nep" igy ^f^ltl^Í^ .zázadha, .' bos,„rUn>ok* magiyuk kuraba gondol­nók vissza maga-hat. De "k megm fnltíik iUémuàm ! «a Auloniiis , uh Shakespeare! Jli ulán — ha faciumokra kerülne — mladeze­ket sz'ueu meginrdíihatuók : mi, sziuészet' aépe, szemközt azon tekintetes urakkal, talán ki "birnók mulogalui, hogv kettouk' felekezete kozol mellyik ré­szen keresendők az ügymartyrok, az áldozat, házas­áig, sih. '» mellylkeu a' Sh) ll»ckok ; a' leczkéxnk, tagy lecz'kézettek oltsláu-e» '* ekkor egy auluniusi logas­sal mondhatnók : „Üt azért ti humánus, elfogulatlan, talódi műveltségű hunaak vagytok." Hanem mi ezek helyett egyszerűen azon eltet mondjak ki, hogy min­den hazaftui áldozatunk és öntaga.ta»nak határa taa, mellyen túl hasznosan 'a jözauou nem Áldozhatni, Pél­dául a' színészetnek kellékei vaunak, mik, ha he nem töltetnek, a' színészetet okosau, czélszerüleg nem gya­korulhalui; kellékek, mint állati életűek a'levegő, kézművesnek műszerei ; és ezek azon apróságuk közé tartoznak, mik a' színészi iliihatározásnál némi tekinte­tet érdemeluek, vagy talán épen eldöntő siilylyal bír­nak; miket lalán érlemes volna mélyebben vizsgálni a/oknak , kik a' sziuészek' péuzviszouya feleli tarta­nak itéloszéket. Hogy mi is puszta elméleliséggel ne rádoltas­•ink : azun szülészeti kellékek' egyike az anyagi jól— lelnek rjty mint. Meg ue ijedjen — y úr, nem an­gol nomlorlről van a' szó, hanem csak tjrt/ mmiril á pteti jól léi nek, melly a' nap' gondjainak uyügétül tegye a' szinész' lelkét függetlenné, 'a igy elvont stú­diumaira, a' műrészét' gyakorolhatására alkalmassá. Higye mer, un, e' jóllét nem méltó irigylésre, de hugy csak ennyit is mi áron szerezhetni meg színésznek Pesten , ön maga is tudni lógja. .Más színészei] kellék, melly a' Szinész' évdijat terheli, például: privát ruhatá­ra. .Színházunknak a' Bőszeméi y act' száraira általában nincs ruhaiára , a' féri tagok' szaioár* pedig csupán a' mull kor' costumieit szolgáltatja ki; amannak léhát minden kor és nép' öltözetéi ; emennek a'jelenkur' csaknem miiidea osztályáét évdíjából kell kiállítania; olly megjegyzéssel, hogy e' sal.ini ruhatári — melly­uek ha finomságra seat is, de változatosság- és meny­ayisegre nézve egy lordéval ktfi telélkednie — a' Iranczia szeszéi y u divat felér múlva az anti<|Uilások' sorába vagy a' zsibárus piaezra kárhoztatja, lm ezea *z utou teszi vissza a' sziuészet a' magában iszonyú magasnak látszó étilijl a' színésztől. Azért talán illó tolu-i megfontolnunk mindet ol­dalról , mielőtt illy szövevényes tárgyban határozói ag szölanánk: valljon nem lehetnek-e alapos ukai és oo­zéstol tiszta igazsága például egy elsu szak-vivő axi­uésznek, kinek eddig min,lent összetéve dlJIM) rforiut év.hja full, de rzelszeru költsége sVWO lurinira ra­gon even ii — in ,„, lst fl múbbl összeget kiváuja ér­dijul , midőn Irladalai, '« a' követelések hozzá igazán országosak; talliou, ka művészeti baladási köreie­luuk , ha szineszeiuukei nemzeti díszben a Bem örök siuloili-shen kiianjuV. lalabara látui, nem kell-e ezek­hez lu.-giliiiiuk a' szükséges eszközöket ist stb. *) '« inosi in.ir t.gyuk, bog» az évdijak' híre taló, t a' magas Loi elete* Mtétleaul hiba tolt, eaRedjék a;ou úrik síere„y.. a kérdeznünk: 1. rendén van-e egy A' mC».»» r..in.'t .r..nui »Ikilmiiivlr« ízt térjíltllk —j uri.d n.it sMnülnat I« magának ejjif a" „ha­«llsjg-'. BIII..I íozn jo Si «l kunselhetaé „inlivtVlak­nvk'- színészen

Next

/
Oldalképek
Tartalom