Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

junk minden hibái örökké az igazgatás nyakába Tárni, Egressy úr! E g r e s s y. G. Értjük igen is Sz. úr ! hiszen épen én is mindig azon nótát viszem önnek , hogy : swan cuique ! De bezzeg kinek és mennyit rójunk fel a' hibából és jóból? Ez ám a' kérdés. —

'S Valljon nem lappanghatnak-e az intézet belgépezetében a?, igazgatástól majdnem független körülmények is, mellyek némelly bajoknak okai lehetnek ? Nem érthettem-e én illyeneket Is?— Akartam-e én minden hibát csupán az igazgatás nyakába várni ? Én mondom azt önnek, hogy igazságosan itélni tudni, igazgatás , szinész , költő, közönség, kritikus, ezeknek egyedisége, 's a' körülmények befolyása felett igen nehéz, de ha elfogulatlanul látunk utána, nem lehetetlen. Igazgatásomról nekem nem volt mondani valóm ; különben igazolható szerény észrevételeket tenni a' jó akarat öntudata mellett, magának az intézet tagjának sincs miért tartózkodnia. Azonban az efféle meg sem állván egészen jól, kijelentein: hogy szinigazgatásról, és színészekről teendő észrevételeim csupán általánosan, az az minden czélzás nélkül értessenek. Mennyire nem érti ön minden tudomásai mellett, mit tehet az igazgatás színészeinél, 's mit nem : — mindjárt meomutatoin. Józan értelmű emberek eddig ngy tartották, hogy a' művész születik. Ez annyit tesz, hogy a' művészben kívántató lelki tehetségeket, — mlllycnek : képzelet, érzelem, teremtő,'szemlélő képességek, — csak természet adhat, 's ezeket magunkkal kell világra hoznunk. De mivel még a' természet sem ád meg minden művészi kelléket : az imént előszámlált fő adományokat tanulás, és gyakorlat által sajálolható tulajdonokkal szükség kiegészíteni,