Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

Sz. C 41. Mint Egressy más forditásainál, itt sem állapitható meg egyértelműen a német forrás, csak valószinüsithetjük, hogy a Schlegel-Tieck sorozat 8. kötete /Berlin 18p9/ alapján dolgozott. Az átültetés ugyanis olyan eltéréseket mutat, melyek már a Nemzeti Szinház viszonyainak figyelembe vételével módosítottak a Shakespeare-t hiven követő német szövegen. Eltűnt jeleneteivel együtt Titus Lartius alakja, bár neve néhol szöveg közben, szerzői utasitásban bennmaradt; Virgilia szolgálója nevet kapott /Servilia/; a II. felvonás 1. jelenetébe már a rendezői ambicióju Egressy irta be a diszmenet részletezését, elhagyva ugyanott a Heroldot stb. A forüitás végig prózai. Henszlmann szóvá is tette kritikájában: "Mi a forditást illeti, abban sajnosán nélkülöztük az eredeti erejét és humorát, sajnosán nélkülöztük sok kihagyott helyét, kivált az első felvonásban, mik véleményünk szerint igen lényegesek voltak, mind a terv kifejtésére, mind a jellemek rajzolására is..." /Regélő Pesti Divatlap 1842. jan. 29./ A cikk - nem lévén előtte olyan vezérfonal, mint Tieck a Hamlet

nél - több eredeti és vitatható gondolatot tartalmaz, s közelebb áll a divatlapok szokásos drámaisiüertetéseihez. A bemutató előadás mérsékelt sikert aratott. Bajza és Henszlmann egyetértett abban, hogy a politikai drámaként értelmezett darab csak néhány helyén, belehallással váltott ki tapsokat. Henszlmann feljegyezte a páholyok és a zártszékek ürességét, később pedig igy jellemezte a közönség hangulatát: "...a többi jelest pedig, miben Coriolan tán épen olly gazdag, mint a Shakespeare utáni legjelesebb szinköltők legjobb munkái, hidegen és egykedvűen hagyá maga előtt eltűnni." /Regélő Pesti Divatlap 1842. jan. 29. és nov. 10./ A forradalomig kilenc előadása volt a Nemzeti Szinházban. Az Életképek 1846. évi folyamában /11.755-58./ 100. jegy alatt a cikk cselekményt ismertető része - némi stiláris változtatásokkal - újra megjelent. /Az adatra Szigethy Gábor hivta föl a figyelmemet; ezúton mondok érte köszönetet./ Minthogy a cikk értékelő megállapításait nem ismételték meg, az eredetiségre kényes Egressy pedig nem tiltakozott az átvé-