Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

Részletesebben két előadást jegyzetelt meg Egressy, mindkettő francia dráma /Dumas: III«Henrik és Kean

/, s mindkettőben régi szerepe volt Estuart, illetve Kean. Figyelmét az utóbbiban elsősorban részmegoldások kötötték le; a szinpadi butor kerekeken gördült, Damby Anna.jeleneteit melodramatikusan zenekíséret festette alá. A III.Henrik esetében az eredeti drámát látta s rögzitette a különbségeket. A magyar verzió ugyanis, Szigligeti forditása Schiff német átdolgozásából készült s dramaturgiai gyengeségeit már Vörösmarty is ostorozta. A Cleve Katalint játszó Bourbier szenvedélyessége ragadta meg - ezt itthon Lendvayné alakította -, s a maga számára is feljegyzett egy játékot, a bucsut apródjától. A rendező Egressy számára a "praecisio" fogalma Párizsban ujabb vonásokkal gazdagodott: a kor, nem és nemzeti jelleg szerinti differenciálás követelményével. Szinész. rendező, drámabiráló. szakiró - egy személyben "Én, barátom, már mondám, nem alkuszom. - Gróf Széchenyivel, vagy leányával szabály szerint conversálok, - glacé keztyüben, és lackirozott lábtyüben; de magaraféle jó emberemmel és nem ceremóniázok. " /Levele Petőfi Sándorhoz, 1846. szept. 2./ A Párizsból betegen és szegényen hazaérkező Egressyt a Nemzeti Színházban megváltozott viszonyok fogadták. Az 1845. jan. 1. óta hivatalban lévő igazgató-bérlő, Bartay Endre jól tudta, hogy a csőd szélén álló szinházban befektetések /szerződtetések, pályázatok, technikai fejlesztés/ nélkül nem lehet alapvető változást elérni. Ezt már a Veszter-tánctársasággal utazó Egressy is érzékelhette. 1843. febr. 13-án kelt az a diszes oklevél, amely értesitette a sziné3zt, hogy ismét a Nemzeti Szinház tagjának tekintheti magát. Az iratot Bartay mint igazgató, Fáncsy mint főrendező és Szigligeti mint titkár irta alá /OSZK Kézirattár, Fol.

Hung. 1078.7. Az uj .évadtól a rendezés - mint azt a Regélő Pesti Divatlap ápr. 27-i