Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

Tárgyi magyarázatokkait Egressynek a Bajza József és Henszlmann Imre között, a francia romantikus drámákról folyt vitához is volt érdekes, helyben szerzett hozzáfűznivalója. A négy, államilag támogatott szinház mellett a kisebbek /Egressy számolása szerint: "16 népszinház ós mintegy 20 apró zugszinház"/ valóban versenyeztek a "meglepő, borzadalmas, erkölcstelen drámai gyártmányok" szinre vitelében. A tömegtermelésre azonban még Seribe is bukással fizetett ra, a Gyámanya kudarcával, amelyről Egressy szintén beszámolt. A francia romantikus drámák jellemeinek védelmében Egressy több érvet hozott fel, noha tételesen nem igyekezett cáfolni Henszlmann álláspontját, aki a Bajzával folytatott korábbi vitájában szövetségese volt. Egressy állásfoglalása jó bizonyíték arra, hogy 184>-44-ben már kiforrott, Önálló és védhető világnézettel rendelkezett. Érvei a következők voltak: - A francia drámák ellen gyakran hangoztatott "erkölcstelenség" fogalma nagymértékben függ az adott nemzet társadalmi viszonyainak fejlettségétől; a "szüzebb érzelmű" nép éppen szellemi kiskorúságáról tesz tanúbizonyságot. - A jellemeket a francia drámaíró vázlatosabban rajzolhatja, mert a nagy játékhagyománya francia szinész azt továbbépíti. - A francia drámák forditása több veszéllyel jár: az erősen nemzeti sajátosságokat mutató jellemek a forditó és a befogadó közönség számára ujak, érthetetlenek, mert fejlettebb társadalmi viszonyokból táplálkoznak. Ha a forditó ennek ellenére ragaszkodik az eredetihez, a dráma iránt megnő az értetlenség. /Egressy hazai, analóg példája a peleskei nótárius vagy a kortea-figurák lefordithatatlansága./ A sikerültebb forditások esetében is szükségszerűen sok elvész tehát a jellemváltozatosságból.