Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)
nyolc vezető drámai szinész fellépésének okát /Egressy a feljelentésben az első közöttük!/ a következőkben látta: "ezeknek fő ingerlőikben, jelesen: Bajza József, Vörösmarti, Vajda nevü magyartudóstársasági academicusokban és azoknak a rágalom igéit hirdető, és az ifjúságot lázittó gonosz cimboráikban, úgymint: Garai, Wachot, Erdei, Frankenburg, Paksi,.Szigr ligeti, s több e féle nevü emberekben."/Pukánszkyné i.m. II. 156-9./ 1841-42-ben ugyanakkor megosztottsággá mélyült a liberális és a radikális szinházpolitikai elképzelés nézetkülönbsége. Vitáik közös vonása, hogy felszini jelenségek alapján, ingerülten keresték a szinházügy csődjének okait; akcióegységük azonban az operaháboru harcaiban megmaradt. A tollcsaták közül kettőt kötetünk is közöl: Kossuth és Egressy vitáját 1341-ben a szinészi javadalmazás és közvetve a szinészmesterség megbecsülésének kérdéséről, majd Bajza és Egressy szépészeti szembekerülését 1842-ben, Teleki Kegyenc e, illetve Egressy újszerű alakításai kapcsán. Minden nehézség és ellentmondásosság dacára, Egressy 1842ben jelentős művészeti fejlődésen ment át, s ezt még vitapartnerei is elismerték. Közülük most azokat az eredményeket rögzitjük, amelyekre további pályája épült. 1842. máj. 5-én tartották a Nemzeti Színházban a magyar színjátszás félszázados emlékünnepét,köszöntve egyúttal az egyetlen élő veteránt, Láng Ádám Jánost. Az emlékidéző egykori játékdarab /Brühl: Talalt gyermek/ előadásán Egressy már archaizálni is tudott, "...egész módjával igen sajátos, régies szint tudott szerepén elönteni" - állapitotta meg róla dicsérően S.F. /Toldy Ferenc/, az Athenaeum 1842. máj. 17-i számában. Bajza maga is elismerte, hogy Egressy fesztelen természetessége a francia drámák zömében egyértelmű nyereség, s ugyanigy ő értékelte dicsérettel az intrikus szerepekben nyújtott alakításokat, az 1837-ben 9 Bécsben látott és elemzett intrikus-játék hazai megvalósulását: "Szónak annyi fulánkot, élt és gúnyt adni kevesen bírnak, mennyit Egressy tud. Nyelve ily szerepekben kétélű kard és szemei villámlása tor, mely a nézőt megdöbben-