Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

TIZENEGY ESZTENDŐ EGRESSY GÁBOR ÉLETÉBŐL /1837-1848/ ^vezetés "Egressy játékának különös érthetősége által kitünö; játékában nem ritkán halljuk megpendülni azon hangnak húrját, mellyen az érzelem s szenvedély beszélnek: de a mit többek között figyelmébe kell ajánlanunk, a fájdalom /midőn ezt kell. kifejezni/ nem mindenkor a kin s nem is mindenkor a szomorgás hangjain szólal meg," - Vörösmarty Mihály 1837 augusztusában, a Pesti Magyar Szinház megnyitásának hetében igy jellemezte a 29 éves színészt, amikor szemlét tartott az uj intézmény gárdája fölött. Tíz és fél esztendő multán, 1848. március 15-én, Egressy Petur bán jelmezében, de már kokárdásan szavalta Petőfi Nemzeti dalát. Egressy Gábor életének ebből a bő évtizedéből válogattunk vitacikkeket, elméleti írásokat, szereptanulmányokat, a gyakorlati munka dokumentumait. Egykori hírlapi közlés után kötetbe összegyűjtve most jelennek meg először, a Függelék anyaga pedig éppenséggel kiadatlan. Számolva a válogatás mindenkor szükségszerű esetlegességével, szempontunk az volt, hogy Egressy Írásaiból minél teljesebb arckép rajzolódjék ki: megismerhessük a színészt, rendezőt, közéleti embert, esztétikai és szinészeti szakírót. Egyéniségének megítélése, jelentőségének megállapítása már saját korában viták homlokterében állt. Rátermettségében, felkészültségében senki sem kételkedett; egyesek tevékenységét a színpadra korlátozva látták volna szivesebben /Bajza József/, mások /Henszlmann Imre, Greguss Ágost/ elméleti írónak is elismerték, hivatkoztak rá. Életpályájáról később emlékezések sora jelent meg, a közvélemény róla élő képét Ákos fia formálta széppé és problémámén-