Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

tessé. Az irodalomtörténetirás kiadta leveleit, elkészítette pályája szakaszolását /Várdai Béla: Egressy Gábor mint Sha- kespeare-szinész

, Bp. 1909. Klny./, sőt szinész-iró tollából monográfia is született róla /Rakodczay Pál: Egressy Gábor és kora

. Bp. I9II. I—

II«/« Ezek az érdekes adalékokat közlő, gondolatébresztő Írások azonban közösek abban, hogy az "Egressy-rejtély" megoldását, egyinéségének és pályájának kulcsát csak a hagyományos módon keresték: "A szinész pályájának fordulópontját, mely döntő rá nézve, szerepei teszik." /Rakodczay i.m. 1.128./ Az eszmetörténeti kutatások fellendülése, a reformkorra vonatkozó művelődés- és színháztörténeti vizsgálódások uj hulláma kellett ahhoz, hogy ugy lássuk és dokumentummal igazolhatóan megkíséreljük az alábbiakban bizonyítani: Egressy Gábor 1848 előtti évtizedében a világnézet adott vezérfonalat és szabott egységes mértéket e nagyformátumú egyéniség kibontakozásának. Elméleti munkákat alkotó müveit színpadi művészek korábban is voltak: Kótsi Patkó János az első, Benke József a második magyarországi szinésznemzedékben. Egressy azonban nemcsak folytatta és bizonyos fokig összegezte ezt a sort, a mesterségük szűkebb, rivalda övezte szemhatárán túltekintő szinész-irók hagyományát, de minőségében hozott ujat, a politikus szinész lehetőségeit. A polgári társadalmi nyilvánosság egyik nagyhatású formálójaként igy lehetett összekötő kapocs a reformkor politikai radikalizmusának két generációja, Kazinczy Gábor és Petőfi Sándor, az Ifjú Magyarország és a márciusi ifjak között. Budáról Pestre - Bécsen át "A hangnak hajlékonyságot, s terjedséget szükség szerezni, melly a lélek minden állapotjában elkülönítve s a leggyengédebb érzés-hurok illetésekor eltalálttan csendüljön-meg." /

Töredékek Egressy Gsbor naplójából

. Honművész I837. szept. 14,/