Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)

AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A Nemzeti Játékszíni Tudósitás az idö rostáján

nyomorúságot bizvást el lehetne zárni a szinházi könyvtár valamellyik zugába."^ Csáky maga is tudja, hogy a Kotzebeu-kérdésben megoszlanak a vélemények, ezért egyik dicsérő móltatása után siet hozzátenni: "Ha ezen alkalmatossággal egy méltán az egész világon megtiszteltetett Szerző dicséretére többet mondottunk, mintsem a mennyi némely olvasóink meggyőződésekkel megegyezne, azt nékünk inkább átnézni, mint bennünket kárhoztatni kellene..." /44. o./ Csáky olyankor irta dicséreteit a Kotzebue-darabokról, amikor a Kotzebue-kultusz javában virágzott. Még néhány év múlva is, a budai színtársulat műsorán 57 müve fordul elő 130 alkalommal! A dilettáns főúr mentségére szolgálhat az, hogy e kultusznak olyan hivei akadtak, mint Katona József, Berzsenyi Dániel, Kis János - akik nem azonosultak Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc e müveket egyértelműen elutasitó álláspontjával. A vérbeli kritikusnak nyilván nem lehetne mentségére a magyar irói társadalom megosztottsága a Kotzebue-kérdésben! De Csáky nem volt vérbeli kritikus, jóllehet számos esetben jó érzékkel állapitotta meg a drámai müvek értékeit vagy gyenge pontjait. Egyértelműen dicséri a Benjámin Lengyelországból vagy A nyolcgarasos atyafi cimü öt felvonásos vigjátékot. Legnagyobb értékét abban látja, hogy a darabban előforduló jellemek felfedezhetők a mindennapi életben. "A Króne familia tagjainak olly megkülönböztetett karakterei vágynak, hogy valóban ezen Rajzolatok által, több élő emberek is magokat eltalálva fogják érezni: a Fő Komiszárus egygy ember, ki a gazdagot tiszteli, a szegényt megveti és meghitséggel beszél magárul, szegény öttsét éhen hagyná meghalni: azomban egy ebédre 100 aranyat kész volna költeni; az illyenhez hasonló Nagy-bátyák e világi életben többen is találtatnak.. ."/50. o./ Azt hiszem nem csak dramaturgiai szempontnál érdekes, amit Csáky gróf olvasóinak a darabból és az előadásból tanulságként összegez: "A mai Vig-játék azon keserves igazságot újra bebizonyította előttünk, hogy a gazdag előtt az egész világ meghajtja magát, a szegény ellenben megvetést tapasztal, és hijjába keres segitséget..." /Uo./