Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)

AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A Nemzeti Játékszíni Tudósítás "utóélete"

1942-001, illetve 1943-ból Kassáról származó közlések pontossága jelzi, hogy ott valóban kézben forgatták a Nemzeti Játékszini Tudósitás példányait. De csak ott. A legtöbb saj

T tóbibliográfia elfeledkezik megemlíteni egykori létezését. Ennyi elirás, ennyi hiba és egymásnak ellentmondó adatok publikálása után már azon sem lehet csodálkozni, hogy akadtak sajtótörténészek, akik a közlöny egykori létezését is kétségbe vonták. A felszabadulás után elsőnek Staud Géza közöl néhány adattári utalást, felhiva a figyelmet egy eddig még mindig elszalasztott lehetőségre, a lap esetleg lappangó példányainak a felkutatására.^'*

7 Két izben foglalkozik a lappal Solt Andor. Terjedelmi megkötöttségek miatt először egészen röviden, a Vörösmarty Mihály kritikai kiadás 14, kötetének, a Játék48 színi Krónika előzményei címmel írott fejezeteben, elírásoktól, tévedésektől mentesen. Azzal, hogy megállapítja: "... mai értelemben vett szinibirálatokkal első izben a Kassán megjelent Nemzeti Játékszini Tudósitás cimü... szinházi közlönyben találkozunk" - egy újraértékelés lehetőségeire és szükségességére utalt. Második közleményében^^ már szempontokat is szolgáltat az egyoldalú, igazságtalan értékelések kiigazitásához, ő az egyetlen, aki Váli Béla mindkét közleményét ismeri, s igy viszonylag többet tud a lapról, mint bármelyik korábbi, e századi referens. György Eszter 1975-ben megjelent, a 12. számról szóló recenziója újra e hányatott sorsú szinházi lapunkra terelte a figyelmet, s egyben jelezte, hogy a lap többi számainak felkutatása továbbra is feladat maradt.