Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)
AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A Nemzeti Játékszíni Tudósitás az idö rostáján
A NEMZETI JÁTÉKSZINI TUDÓSÍTÁS AZ IDŐ EOSTÁJÁN Amikor Csáky 1830 végén a lap szerkesztéséhez fogott, a magyar dramaturgiai irodalomban még nem kristályosodtak ki az esztétikai követelmények a szini bírálattal mint műfajjal kapcsolatosan. Ez nem meglepő, mert a színikritika, mint a mindennapi élet gyakorlatában élő és ható műfaj nem létezett. Ekkor a szinházi hagyományok már - megszakításokkal ugyan - negyven évesek. Ismerjük szűkös aajtóviszonyainkat, továbbá azt, hogy színészeink az első évtizedekben elsősorban mint az anyanyelv terjesztői, apostolai kaptak méltánylást: az volt a döntő, hogy magyar nyelven szóltak. Az sokáig másodlagos volt, hogy mit szólták és miképpen szóltak vagy játszottak. Ez e kezdetben még érthető és méltányolható álláspont a későbbiek során a haladás, a szinjátszás fejlődésének gátjává vált. Ebben a közegben nem volt vagy nem lett volna könnyű a "biráló" szerepköre. Valljuk be őszintén: ez időben nem dúslakodtunk a drámairásban, színjátszásban eligazodó, képzett kritikusokban! Nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy a jóval kevesebb tárgyi és anyagi feltételeket igénylő irodalomkritika is csak nagy nehezen, nem csekély ellenállásba ütközve tört utat magának. K a zinczy Ferenc és társai több évtizedes harcának csak lassan mutatkoztak meg az eredményei. 1818— ban még nyilvánosságot kaphatott olyan nézet, mely szerint a kritikusoknak célja nem más, mint. kajánság, az írók üldözése. A biráló kritika pedig egyértelmű a morális züllés tetőfokával stb,^ Kölcsey Ferenc szakszerű, módszeres kritikai kezdeményezéseit általános felhördülés fogadja, s Kölcseyt egy időre sikerült eltériteni a további kritikai cikkek Írásától. Az irodalom szerepét és hivatását megértők folytatják a harcot. Mindenekelőtt Szemere Pál, Teleki József és mások nyomán végül is az irodalomkritika poziciói megerősödtek, s ha közvéleményformáló erejéről, a művelődési életben betöltött szerepéről meg is oszlanak a vélemények,
