Staud Géza: Bayer József tudományos munkássága (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 9., 1979)

Bayer József

ségét kívánta tisztázni a magyar színházak műsorán. Bayérnek ez a negyedik és egyben utolsó nagy munkája ugyancsak Időállónak bizonyult és a Schillerre vonatkozó kutatások alapvető müvének számit. Nyugdíjazásának évében, 1912-ben, a budapesti tudományegyetem is tiszteletbeli doktorává választotta Bayert. A díszoklevelet Pináczy Ernő, bölcsészetkari dékán nyújtotta át neki a következő beszéd kíséretében: "Az oklevelet átnyújtom abban a meggyőződésben, hogy amióta a budapesti Tudományegyetem fennáll, ez a kitüntetés nem ért még olyan férfiút, aki akkora tudást oly ritka szerénységgel párosított volna, mint amily tudás és szerénység egyesül önben, ön valóban a tudományban és annak müvelésében kereste lelki szükségleteinek kielégítését. Hazája tudományos irodalmát oly alapvető munkákkal ajándékozta meg, melyeknek értékét mi is elismerjük, de teljes egészében csak azok fogják méltatni, akik utánunk jönnek és a históriai megítélés magaslatáról fognak visszatekinteni önre. Mi csak önmagunkat tiszteljük meg, midőn ily alapvető, nagymérvű, fáradhatatlan tudományos munkásság eredményét azzal igyekszünk honorálni, hogy Ont egyetemünk disztagjai közé iktatjuk.** Bodrogi Lajos, Bayer legjobb barátja, aki Pináczy beszédét az Irodalomtörténet lapjain közli, keserűen fűzi hozzá: "Valóban lehangoló, hogy akkor, midőn annyi terméketlen törtetés és jogosulatlan becsvágy talál meg nem érdemelt elismerést, ilyen nagystílű munkás életnek jutalma egy középiskolai katedra.**