Staud Géza: Bayer József tudományos munkássága (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 9., 1979)

Bayer József

Bayer ekkor 61 éves volt. 1894 óta bérelt Török utcai lakásában szülei halála után egyedül maradt. A rengeteg könyvvel telezsúfolt szobákban, ahol mindig sürü cigarettafüst gomolygott, petróleum lámpa mellett dolgozott, mert sem a gázt, sem a villanyt nem engedte bevezetni. Itt irta továbbra is színháztörténeti cikkeit, de nagyobb munkába ekkor már nem fogott bele. Nyilván a mértéktelen dohányzás okozta anginás szorongásai érlelték nagyra hipochondriáját, de hát akkor még kevesen hajlottak arra, hogy megszívleljék a dohányzás ártalmasságáról szóló orvosi "fontoskodásokat". A világháború kitörése mélyen érintette Bayert, s akkor határozta el, hogy háborús naplót fog irni. Valóban bele is kezdett és I9I8 végéig több mint 60 iskolai füzetet irt tele a háborús eseményekkel. Valószínűleg fontos dokumentumnak szánta a későbbi nemzedékek számára, ezért rá is irta a füzeteket összetartó kötegre : "Csak halálom után tiz évvel bontható fel." Tekintettel azonban arra, hogy forrásként kizárólag a hazai sajtótudósitások álltak rendelkezésére, amelyeket kritikátlanul használt fel és meglehetősen naiv megjegyzésekkel kisért, mai szemmel nézve, az emlékiratnak sem személyi, sem történeti vonatkozásban nincs különösebb jelentősége. Halála előtt megjelent cikkeinek sorát A "Sárga csiz más Miska" német forditása cimü tanulmánya zárta le 1917ben; utolsó munkája pedig az a cimnélküli tanulmány lehetett, amelyben Bayer Kelemen László emlékezéseit dolgozta fel, de amely életében már nem kerülhetett kiadásra.