Staud Géza: Bayer József tudományos munkássága (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 9., 1979)

Bayer József

Bayer József  19• század második felében a pozitivizmusnak nevezett tudománytörténeti irányzat került uralomra, amelynek szemléleti és módszertani elvei nemcsak a filozófiában és a természettudományokban, hanem a történeti kutatásban is érvényre jutottak. A történészek szembefordultak a romantika regényes és anekdotikus elemeket hordozó, belletrisztikus szándékú történetírásával, s a történeti kutatásokat a pozitiv tényekre, módszerüket pedig az okadatolt elemzésre és az adatok rendszerezésére alapozták. Fordulatot hozott a pozitivizmus az irodalomtörténetirás területén is. Legjelentősebb képviselői Franciaországban Hippolyte Taine és Ferdinand Brunetière, Németorszában pedig Wilhelm Scherer voltak. Az adatgyűjtésre, történeti tényekre és ezek objektiv megitélésére irányuló irodalomtörténetirás azonban - főleg egyes szélsőségesképviselőinek szőrszálhasogató filologizálása miatt nem sok megbecsülésben részesült a századfordulót követő ellenáramlat, a szecesszió esztétizáló irodalomtörténészei részéről, akik kicsinyességet, szüklátókörüséget, értelmetlen adathalmozást és az átfogó koncepció hiányát vetették elődeik szemére, sőt Hatvány Lajos az egész pozitivista filológiát I909-ben megjelent könyvében sommásan W

A tudni nem érdemes dolgok tudománya

M-nak /Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten/ nevezte.