Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)

III. nemes úr: Bondur: Szilvia: Guna: Bondur: Guna: III. nemes úr: Jöhet Riesa, a vezér. Demeter pappal, ha Ditmár időt hagyott nekik s katonáival mulatozik valahol. Jöhetnek Ditmárék is, ám ők fölgyújtották volna először a falut, s most a harang is másképpen szólna. Jöhet afféle hős úr, mint mind vagyunk. Jöhetne valami gyáva szegény ördög. Most már mindenféle jöhet. Bánom is én. /Az ajtó kicsapódik, az égő fáklyák lángjai hajladoznak. Szilvia és Guna anyó, a vén boszorkány lépnek be./ /akaratlan bátorsággal áll a nyitott ajtó előtt, de megreszket, mikor Szilviát megismeri/ Te, te vagy Szilvia? Ei jön veled? Kik jönnek veled? Jönnek ugye, sokan, dé kik jönnek utánad? /magas, szőke, aranyos hajú, fehér arcú, fekete szemű teremtés. Loncsos, fáradt, szépséges, tépett, de úrias/ Áh, áh, a gróf ur! Guna anyó azonnal mondta, mikor erre tértünk, hogy itt a legrongyosabb urakat leljük elbújva. Ugye, anyó? Igen, mert én tudom, tizennyolc évvel ezelőtt nekem is volt egy Szilviám, én édes, gyönyörű lyányom. /rekedten/ Nem Szilviának hivták azt, te boszorkány. Hát akkor próbálj emlékezni a nevére, gróf, egy kis időd van még hozzá. /Félrevert harangot kongatnak./ /a kis ajtóhoz szalad, felszakítja megint, lentről részeg, össze-vissza nóta-zsivaj száll föll-be; fölordít/ Vénfalva ég, Vénfalva ég, urak, emberek!