Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)

Guna: No, urak, van-e innivalójuk? Jó volna hamarosan fölhajtani valami jóból sokat. /Az urak az ajtó körül tolonganak, suttognak, hallgatóznak, az ajtóhoz most már nem mernek nyúlni. Bondur megfagyva a félelemtől, szemben áll Szilviával, aki kigyúlt szemű most, égő arcú s egyenes, nyugodt teste csak néha rándul meg, vadgalambosan nevet./ Szilvia: Hát nem szeretnél most megcsókolni, szép gróf? Ilyenkor igazi a csók. Gyere, csókolj meg, gyere! Nekem pedig most esnék jól. Siess, mert Riesa itt lesz rögtön! Bondur: /tántorog/ Ne csókolj, hanem kegyelmezz! /Az urak sietve, egymást taposva oltják a világitó lángokat s szaladnak a mély, meredek völgyre néző ablakokhoz. Az ajtó törve bezuhan s káromkodva, hahotázva, ujjongva tódulnak be Riesa és kaszásparasztjai./