Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)

/Ez a dráma lázadás és forradalom idején döbörögne le, de mégsem akar történelmi vagy pláne magyar históriai dráma lenni, még a nevek is szándékosan alig magyarok benne. Azért akár egy Hóra-Klo

ska-korba is bele lehet képzelni, sok ember él, gyülekszik, öl és hal meg benne, de a dráma főhősei: az uraság, a szolgaság és a rendcsináló katonaság. Ki nem maradhatott belőle a nő, de szerepe csak passzive bujtó inkább, a minden indulatot fokozó szerelemé, féltékenységé és bosszúé. Az egész környék füstös, fekete, itt-ott még pirosló pusztaság, a lázadó jobbágyok dühtől, italtól, győzelemtől ittasak, s még vadabbak, mert tudják már, hogy jönnek a császár katonái, megsegíteni az urakat. Magas dombon egy fölperzselt kastély s legtetején az é en maradt, kései középkori lovagterem képekkel, címerekkel, hadijelvényekkel s töménytelen harci szerszámmal a fals on. Ide menekültek s kerültek össze a környék rémült ura egynéhányan, furcsa zagyvaságban. Gyertyákat és régi maradék csonka fáklyákat égetnek, de reszketőn és óvatosan./