Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)

ebben az értelemben - joggal panaszolja Ady - "Nincs hit és teljességgel nincs hit itt a Duna-Tisza táján, ahol általában mindig kevés volt."^"

0 "Hogy mi egynehányan más hiten vagyunk, az mit sem számit." - az idő az uj hitüeket igazolta, egy egész forradalmi nemzedék nőtt fel Ady nevével és a hittel, mely Ady forradalomváró világlátása. Mert benne "... az igazi költő lelkében eleven valósággá, feltételekhez nem kötött életté lesz az, ami a bölcselő agyában teória...""'""*' - irja Adyval kapcsolatban Jászi Oszkár. A műhelyben dialógusaiban elénk táruló felbomlott intellektus, a meghasonlott, magát nem találó szerkesztőfigura verseiben talál vissza az akarathoz, a magát kifejezéshez, mert a "témák" mint végső létproblémák megfogalmazása csak lirai módon lehet. A lira eltekinthet az adottságtól, azért, hogy az értelemnélküliséget, a némaságot áttörje és az emberiség elnémitott lelkét - Sinkó Ervin szép szavaival - megszólaltassa. Ady témái a Csönd megtestesülései, a Csönddel vivott emberfeletti küzdelmek, a Csönd szórabirása. Minden, ami a Csöndben rejtezik, legigazibb valónk, legtisztább kifejezése vágyainknak, elsorvasztott emberi szükségleteinknek. Ez a Csönd titka! A Csönd fog itt mindent megváltani Süket ölén alusznak robbanások... /Barangolás az országban/ "... a tizöles Csönd herceget Ady zárta először bűvös szóbilincsek közé - rétette csodasüvegét az álomalakra és az