Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)
Mert itt Váradon "... a Bocskayak bihari földjén könnyebb a szó, látóbbak a szemek, élesebbek az ellentétek és hamarabb érnek az eszmék es gondolatok" — irja a költőtárs, a barát Dutka Ákos, éppen A műhelyben Ady Endréjére emlékezve, a Nyugatba. Ady, Biró, Juhász, Dutka neve ezt a szellemi forrongást fémjelzi. Majd rezignáltán emlékezik vissza Dutka - de maga Ady is többször igy nyilatkozik ezekről az évekről - az 1923-as új bemutató előtt: "az a kis darab, amely ma itt előadásra kerül, a varadi legtermékenyebb forrongás idejéből való". A közönség nagy korúsitása csak egyik útja a revoluciót vágyó költőnek, a szinház protestáló fórum és minden művészet közül a leginkább képes a közös lelki állapot létrehozására, ha céljában valóban az ember felszabadítása a közös értelemkeresés a legdöntőbb. A műhelyben Ady Endréje - servus hominis - szolgálni kivánja az embert azáltal, hogy megfosztja hangulat-hitétől - mint az Éles szemmel c. versbetét kifejezi -, hogy utat találjon a hazugság édenéből, és új hiteket keressen. Az első emberi-kritikai lépés ennek az édennek az elhagyása, az ember magához jutásának elengedhetetlen feltétele ez. Az "Éles szemmel" megvertek prófétáló hite pontosan fogja körül a félelem-világok hiábavalóságát, embertelenségét. Hogy lássanak, magamat láttatom etikus gesztusa, Ady színképének legtisztább értéke. "Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és imé minden csak hiábao valóságj és a léleknek gyötrelme." Ady világlátásának