Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)

Színház fagyasztóan unalmas repertoárját rendkívüli üdeseggel pezsditi fel a szombati este, mely ritka művészi és iroi gyönyörűséget kinál a szinhaztól elszokni kezdő publikumnak. Három tehetséges nagyváradi iróembernek a köznapias mértéken magasan túlemelkedő, értékes, érdekes munka ját mutatják be a szinpadon... Ady Endre a talentumos poéta k mühelr/ben c. egyfelvonásos színképében megkapóan rajzolja meg, mint pusztul el az ujságiroban az iró a szerkesztőség lázas munkája közepett." - igy a Nagyvárad 1902. szeptember 25-i száma. "... folynak a próbák gőzerővel s már is megvillan a bemutató előadás képe, mely pompásnak Ígérkezik." - Nagyváradi Napló 1902. szeptember 25« A bemutató utan dr. Várady Zsigmond, a varadi közélet egyik reprezentánsa méltatja a müvet. De az embert legjobban ellenségei értik, dr. Krüger Aladár, a konzervatív iró, ügyvéd, a Tiszántúl 19O2. szeptember 28-i szamában közzétett irasaból már idéztünk, a másik lényeges megjegyzése igy hangzik: "Oly erősen lirikus természetű darab, hogy színpadról semmi hatása nincs." - természetesen a kritikus nem az elemzésünk értelmében vett hatásról beszél. Nagyvárad közönsége koszorús költőjévé avatta Adyt ezen az estén, "Ady Endrének 1902. IX. 27« Nagyvárad közönsége". A horizont, amit Ady ekkor lát és átfogni óhajt Varad, melynek szabadabb polgári szelleme, a nem sokkal korábban megnyílt Szigligeti Szinhaz, a Nagyváradi Napló, a főszerkesztő barát Fehér Dezsővel mind a kibontakozás, a fórum lehetőségét nyújtják Adynak. Ezért írhatja a korszakról és a városról: "E varos lelkében tehát benne van az én credóm..." lo