J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

ZSIGMOND Villanjon megvetés szemedből És dac lobogjon bájos arcodon, Szebb vagy igy, mintha bágyadt mosollyal Igent intenél. Add meg magad, Enyém lész - nem véd meg a kereszt. /

Meg akarja ragadni, mikor a_romok közül előlép Sarolta, Matilda elé áll és mer

even tekint Zsigmond szemébe. Zsigmond rémülten hátrá

l/ Az égre! Sarolta! Hogy kerülsz ide?! SAROLTA Mért kérdezed? Most rémülten állsz itt Te bün lovagja! Remegj! Iszonyodj! Amikor az én imádott lányom Vérében fetrengett lábaidnál Megjósoltam-e, hogy eljön a nap, Mikor megkonditja fölötted A harangot egy anya átka? Tudd meg, a bosszú órája ütött! Én itt állok 8\te remegsz - sejted már Mi vár rád? Irtózol tőlem, ugy-e? OtStt az órád. Átkom elért, Tanúm rá a csillagos ég legyen! ZSIGMOND El innen, vén szipirtyó, el innen, Károgd eszelős szitkozódásid Boszorkánytanyádon! MATILDA Bárki légy,