J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Maradj! A te hangod volt, ami intett, Bizton volt rá okod. SAROLTA Volt-e? Mi természetnek a napfény A lányom az volt nekem... nélküle Mi vagyok? Mi lett belőlem? Haha! Ne kérdezz! Ott... ott... látod-e őt? Ott áll - mutass rá a csábitóra... Emeld föl a kezed... a bosszú kezét Emeld rá, hogy a kétségbeesés Sújtsa le! De már vége - elérte! Nézd, összeomlik! Az ördög visong Fölötte bősz kacajjal. Örülj! Örülj! Megbosszultalak! De én... Nem, még nem jött el az ideje, Bevárom az órát és akkor... akkor... Vége lesz... Zavart vagyok, pedig Még nem telt be a pohár... Ne félj, Szép leányzó, atyád barátja volt Szegény törzsünknek. - Itt lesz mihamar, Hogy megvédjen - tudja, hogy bajban vagy. Látom már - amott jő! /

Belépnek Márffy és Rudolf, mögöttük Tiva dar és egy cigányfiú - majd Blanka, vadá szok, paraszto

k/ MATILDA ő atyám, atyám! MÁRFFY De Matilda,