J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Hamarosan megtanultad volna, Hogy én előttem nincsen akadály. Idejében figyelmeztettelek, De türelmemnek is van határa. Ne élj viasza vele. Jegyezd meg, Hatalmamban vagy, meg kell hajolnod Akaratom előtt vagy megkeserülöd. Hagyd el e házat mint jegyesem És Blanka veled lesz, mig a pap öaszead bennünket. Ha vonakodsz, Ám légy Rudolfé, ha megszánja sorsod, ÉB felkarol egy nyomorult teremtést, Kivel kéjencek játszogatnak el, És kitaszítanak a büszke hölgyek. Hé Zwornik! Hivd az embereidet. /

Belép Zwornik, társaiva

l/ Gyerünk, nyilatkozz, merre tartasz! Én határoztam. Nem menekülhetsz, Hiábavaló minden ellenállás, Nincs, ki segítsen. MATILDA /

A sírhoz lép, és átkarolja a kereszte

t/ Majd az ég Segítséget nyújt, nem hagy védtelen! Vissza, szörnyeteg, ne közelita Bűzös leheddel! Távozz innen, Szentelt e föld, anyám sírja ez, És hitünk szent jelvénye a kereszt. Ártatlan lelkem hozzá emelem, Aki lecsap a bűnösökre! Ne merj hozzám közelíteni!