J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Amelynek ősi alkotmánya van Visszanyeri függetlenségét. Hát még az olyan, mint a magyar, Mely jogait akkor vivta ki Mikor a brit, Jánostői, Ranimédnél. De sem az ifjúság izzó heve, Vagy elszánt , hiú kardcsattogtatás, Sem vérpatak, mártírok drága vére, Amit a haza ügyéért ontanak Nem szolgálhatja a magyar jövőt. Ha majd az egybeforrt miIliők Egyhangú akarattal sürgetik És követelik, hogy az alkotmányt Terjesszék ki minden magyarra - Mint tették elszántan, de gonddal Nyugat magyarjai, a britek -, Akkor válnak a mi álmaink - "Kelet britjeinek" álmai Hiu álomból gyönyörű valóvá. FRIGYES A mi vérünk forró és tüzes, Miért tengődjünk hosszú évekig, Ha egy órába sürithetjük azt A reményt, féltést, dicsőséges tettet Amely majd népünk sorsát dönti el? MÁRFFI Nézzétek a Dunát: csendesen Kanyarog a végtelen pusztán El a látóhatárig. Kihalt a part, Itt-ott egy vadász vagy pásztor Ha jár - de még kutyaugatás