J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Sem veri fel e tunya vizeket. - És mégis, ez a büszke, nagy folyó Ez az igazi magyar folyam, Ez lesz az a nagyszerű kapocs, Amely a vállalkozás szikráját Majdan lángra lobbantja, életre Keltve a szunnyadó magyart. Arra törjünk, mielőbb igy legyen! Készüljünk föl a napra, mikor Magyar földünk dus termékeit Akadály nélkül hordozza hátán x Távoli piacokra, utat Nyitva s Kelet és Nyugat Két büszke, szabad birodalma: Hungária és Britannia között! Iparos ez, amaz megtermeli Az iparnak minden szükségletét. És akkor: belső viták helyett Győzni fogunk jő akarattal. RUDOLF Ugy érzem, Frigyes, amit Márffy Tanácsol, bölcs beszéd. Az idő Fáján megérik a gyümölcs. Vessük el a csábitő vágyat, Kogy előbb rázzuk le láncaink, így van ez: felcsillan a remény, De mielőtt valósággá lesz, Újra homályba borul, mint a vágy, Amely a célnál kődbe oszol. MÁRFFY Ne törj le. A te szómodra van még