J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

ANTAL Áldjon meg Isten. Áldása lebegjen Mindkettőtök fölött. Az ifjúság. Barátságiban az öreg csak teher. Megyek cellámba, és értetek Imádkozom egy rózsafüzért. /A mosolygó Frigyeshe

z/ Hát csak nevess, te ravasz róka! Bizony lepergetem az egészet. De szivemhez nőtt ez a két fiu! /El./ FRIGYES Mond, mi hirt hozol? Rosszat-e, vagy jót? Láttad-e Matildát, s bevallottad-e Milyen izzó szerelem fojtogat? Ugy-e, szivében visszhangra találtál? Megjósoltam ezt neked réges-rég! RUDOLF Vajha pokoli sorsom kinjába Ne rántottam volna magammal! önző voltam. Mint egy szép álmot, Ugy kellett volna imádnom őt Emlékezetem oltárán, szótlanul, Mint eddig tettem. FRIGYES Tehát szeret? Ugy-e, szeret? RUDOLF Szeret?! Egy árnyék