J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Jár előttem, a Sötétség árnya! Könnyeivel küzdött, de rádöbbent És riadtan felkiáltott: "Az atyád!" E rettegett névre dermesztő fagy Járt át - mindennek vége volt. A jövő sirba szállt és a mult Hiu látomássá vedlett. FRIGYES Hiszen szeret, tudom, hogy szeret! RUDOLF Igen. Talán. Megtörve álltam ott És ugy szólt hozzám, hogy uj remény Szállt szivemre. Aztán elváltunk. Később atyja került utamba - Érted, Frigyes: Matilda atyja És reménységem uj tápot kapott. De hamar letörték s nem tér többé vissza FRIGYES Mi történt? RUDOLF Hát a régi mese, Csakhogy a gúnyt már sértés is tetézi. Ezentúl a nyomorult tótnak Kell engedelmeskednem. - Ehhez Mit szólsz? FRIGYES Tévedsz. Az lehetetlen.