J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

A határ, azt nem léphetik át. Csak egyszer is átlépnék és Modor Földre mernék vetni lábukat, Egy se szökne meg korbácsom elöl. ANTAL Könnyen felforr az ifjú ember vére. Óvtalak eleget, ne légy szertelen És cselekedj jőzan eszed szerint. De óvatosság nem a te erényed, Féktelen voltál világéletedben!

v Mig a Miatyánkra tanítottalak, Te szent rózsaffizérem szemeit Töltögetted játékfegyveredbe. FRIGYES Mégis eltartott jó harminc évet Mig nélkülözted, pedig naponta Reggel, délben, este Az olvasódon jártak ujjaid. ANTAL S te még nevetsz! No, de mit tehettem? Már csak zsinór maradt s azt pergetém. Ilyen a megszokás. De hát jól esett. Itt a barátod. /Rudolf lép be/ FRIGYES Rudolf! RUDOLF Frigyesem! Áldásod, atyám!