J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

MÁRFFT Isten veled* Az agarakat Megszerzem néked, nyugodt lehetsz. /Ki/ ZSIGMOND /Utána néz

/ És én a lányod! Hahaha! Zwornik, Ezt jól kieszelted! De miért kellett Oly messzire küldeni? /Leül/ ZWORNIK Hogy a török torony felé menjen, Ahol az embereim várják; s velük Átok, akiben még sose csalódtam. Parancsom: hurcolják a toronyba És tartsák szigorú őrizetben Amig jövök. - Itt vannak már a kutyák ie Az ólba zárva, óhajod szerint. Nem olyan fából faragtak engem Hogy soká alkudozzam! Csapda volt, És Márffy beesett! Tudtam én, Hogy nem marad le, ha békéltetni kell. ZSIGMOND És Matilda? ZWORNIK Ha atyja eltűnik S nem tudja senki hová, merre lett, Csak tőled várhat segítséget, És te szabod a feltételeket, Ha azt akarja, hozd vissza neki.