J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Szenvtelen nézted, s most lángolsz érte. ZSIGMOND Az, ami szenvtelenségnek létszik, Olykor buja kéjvágyat takar, Mely a várt öröm lázában izzik, De azt hideg tekintetével leplezi. Hála neked, jut bőven leányka, S várhatok, mig a bimbó kivirul S nem az én dolgom leszakítani. De a gyönyör, ami most vár reám.. A qyiló szépség tüzében csillog. Sok forrófejű, szerelmes fiatal Álmában sem látott olyan csodát, Mint Márffy leánya. Én féltem magam Zwornik, hogy elvesztem eszem, Ugy szavalok az édes szenvedélyről, Amelyet máskor, mindég megvetettem. Megbabonázott az a lány! ZWORNIK Ha megkívántad, cselekedj, ne várj, Mert vetélytársad lesz saját fiad. ZSIGMOND Ugyan mit bánom az ilyen szerelmet! Tudom én azt, hogy az egykori Játszőpajtás elrabolta szivét, De alig hiszem, hogy az is szereti. Minap az erdészlakba látogattam, Hogy kifürkésszem érzési felől És nem csalódtam. Viták szomszédokkal Lefoglalták időm. Matildét