J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Már hónapok óta nem láttam. Szépség igy még sose döbbentett meg. A lányka bája asszonyi tűzbe érett. Egyedül találtam. Egy érzelgős lányka Ilyenkor néma, elpirul, menekül. Nem ugy Matilda. Mint egy dáma, Kiben nemesi vér folyik, hüs volt, De csiszolt, sajnálta, hogy apját Nem találom, de nővére, Blanka, Rögvest megjön a reggeli miséről S ő majd ellát illendő módon, Ha kedvem lenne bevárni érkezését. Simogatta vizslám s megkérdezte, Vadászni voltam-e, akadt-e zsákmány? Oly természetes bájjal beszélt, hogy én .Ámulatba estem. De amint Szépségét dicsértem, s esküdöztem, Hogy régóta imádom - megváltozott. Szava csendes maradt, de rideg, Meglátszott rajt* a szilárd eltökéltség. Megvető mosoly biggyedt ajkain. Jelezte, csábitás nem vakitja el, Nem riad meg a fenyegetéstől. Semmi sem győz le, csak a nemes modor. Biztos jel az, hogy a tiszta vérbe Plebejus mocsok nem keveredett. Hagyd el Rudolfot! Ily nagyszerű lány Fittyet hány az éretlen tacskó Karatyolására! ZWORNIK És fiad... De ha tévedsz,